2013. március 11., hétfő

Az első hónap nagyon-nagyon gyorsan eltelt.

Hihetetlen volt számomra , hogy mindenki nagyon  kedves volt velünk. A szomszédok átjöttek hozzánk bemutatkozni. Hoztak egy kis sütit, és felajánlották ha bármiben tudnak szívesen segítenek. A mai napig nagyon jóban vagyunk a szomszédokkal. Akár merre jártam, a városban mindenki mosolygott. Azt hittem ez nem is velem történik. Van ilyen város? 
Ha kimentünk a parkba, mindenkinek volt egy kedves szava. 
Annyira más volt minden. 


Elvarázsolt a téli táj csodája. Nem zavart, hogy mindig esik a hó. A gyerekek is nagyon élvezték a szabadságot. Ők csak januárban kezdték az iskolát. Egész december a miénk volt.
Sokat sétáltunk az óceán parton, és gyönyörködtünk a tájban. A hideg elviselhető volt. 
Amikor a párom hazajött mindig kimentünk a parkba, vagy valamerre elmentünk a szigeten. 



A netten mindig  meg kerestem, milyen programok vannak ami a gyerekeket érdekelheti.
Találtunk egy olyan programot, ahova a Rita szívesen jár, még mindig. 
Hetente háromszor  lehet menni egy iskolába, ahol ilyen kicsi gyerekeknek van mindenféle program. 
Lehet festeni, gyúrmázni, szinészkedni, és minden nap más, és más témáról lehet tanulni. Például: piros Szin, állatok, ünnepek, stb...  Sok gyerek van, és természetesen szülő is. Lehet ismerkedni, nyelvet tanulni. Mindenkinek jó.Jó a gyerekeknek, és jó a szülőknek. 
Amikor kijöttünk sokat jártunk oda a  suliba, de sokat változott azóta az életünk. Mostanában ritkábban megyünk. 


Milán szeretett volna újságot hordani, hogy legyen egy kis zsebpénze. Szeretett volna venni magának egy asztali számítógépet. 
Itt a gyerekek rendszeresen hordják az újságot reggel suli előtt. Nehogy azt gondoljátok ám, hogy azok a gyerekek hordják az újságot akinek nehezebb az élete. Itt a nagyon gazdag családok gyerekei is ugyan úgy mennek és hajigálják az újságokat. Sőt nyáron el kell menniük dolgozni. Itt teljesen másképpen gondolkodnak az emberek, mint Európában. Így megtudják tanítani a gyerekeknek megbecsülni, amijük van, Így a gyerekek átlátják, mennyit kell dolgozni egy kevés pénzért. De ha azt nézzük nem is volt annyira kevés, mert a Milán megtudta venni a gépet, a monitort, és mindent ami kellet hozzá.  Így elmondhatja, hogy 13 évesen megdolgozott a gépéért. Micsoda jó érzés lehet ez, ilyen fiatalon. 


Őrültem neki, Olyan jó érzés volt elmenni vele, és, a saját pénzéből megvenni a gépet. Természetesen én is besegítettem neki.   Heti 6 napban hajnali 4:30-kor kellet kelni, és időben kivinni az újságokat, még szombaton is. Hát mondanom sem kell, aki ismer tudja. Én egy éjszakai bagoly vagyok. Inkább bármit megcsinálok éjszaka, mint hogy  korán keljek. De megtettem. 3 hónapig hordtuk az újságokat a legnagyobb hóban, hidegben. /Elég is volt / Inkább éjszakai munka/

Januárban kezdték a fiúk a sulit. Amit már nagyon vártak. Nem volt elég, hogy egy idegen országban, Roland angol nyelv nélkül, Milán kis angol tudással. De  még külön iskolába is kellet menniük.  De ez majd egy másik történet. Mindenkinek szép napot. 

1 megjegyzés: