2013. március 16., szombat

Sziasztok!
Eltelt egy pár nap amióta nem írtam. 
Sajnos a párom sokat van úton,/kamion sofőr/  amikor haza érkezik, próbálunk minél több tartalmas  időt,  eltölteni a gyerekekkel, és egymással.   Ezeken a napokon  valószínű, hogy nem, vagy csak rövid szösszeneteket fogok  írni.

De most folytatom a történetünket. :-)
Mielőtt a gyerekek elkezdték volna az iskolát, elkellet menniük egy  szint felmérésre, hogy felmérjék mennyire tudnak angolul. Erre azért volt szükség, hogy betudják őket tenni egy külön angol tanfolyamra. 
Ami azt jelenti, hogy minden nap az iskola idő alatt, külön el kell menniük egy-egy órára egy angol tanárhoz, aki külön foglalkozik velük, hogy könnyebben eltudják sajátítani az angol nyelvet. ESL /Englis as a Second Language/ (Természetesen az iskolában. Ez nagyon -nagy segítség nekik.
Rolanddal, minden nap egy órát külön foglalkozik egy tanár.
Milán egy csoportba került, ahol vele egy szinten beszélő gyerekek voltak. 

Sajnos külön iskolában kellet kezdeniük, ami miatt nagyon szomorú voltam.Kanadában teljesen más az iskola rendszer, sőt a tartományok között is van különbség. Itt a szigeten úgy épül fel az oktatás, hogy
5-6 éves korig van az előkészítő a suliba, úgy mint nálunk a nagycsoport. Kindergarden
 Elementary 
 1-6.  osztályig 6 éves kortól 12 éves korig.
 Junior High School
7-9 osztályig. 12 éves kortól-14 éves korig
High School
10-12. osztályig. 15 éves kortól-17 éves korig.

Ezért kerültek külön iskolába a gyerekek.
A Roland ment Elementary-ba,
Ez a kis videó az ő iskolájában készült.

 Milán pedig a Junior High Schol-ba.
http://www.edu.pe.ca/birchwood/index.htm

Nagyon nagy váltás volt nekik, de nagyon jól vették az akadályokat.
Roland már nagyon várta az első napot, előtte napon este már alig aludt valamit annyira izgult.
Várta, hogy végre ő is az igazi sárga iskola busszal mehessen az iskolába.



Rolandnak az első nap nagyon nehéz volt, pedig elmondása szerint mindenki nagyon kedves volt vele.
Azt mondta nagyon rossz, hogy nem tud beszélni rendesen a gyerekekkel.
 Nem tudja rendesen kifejezni magát. Nagyon aranyos volt a a tanárnéni akihez került.. Sokat segített neki, és türelmes volt hozzá. Ez meg is látszik rajta 15 hónap után.
Az első perctől kezdve mindenki nagyon közvetlen, és barátságos volt vele az iskolában. Az igazgató, a tanárok, a gyerekek. Ez az  itteni  a mentalitás, de ezt máshol is tapasztalom a szigeten. Számunkra ez nagyon hihetetlen volt elsőre.
Második héten kikerült egy a fényképe a nagy világtérképre. Itt mindenkit bejelöltek akik külföldről érkeztek.

Az első hónapokban sokat emlegette a régi osztályát.




 Most már teljesen megszerette az itteni osztályát is.



A kapcsolatot természetesen tartja a régi osztályával is.
2 hete voltam bent a tanárnőnél, és azt mondja nagyon gyorsan fejlődik a Roland. nagyon akar. Már azokat a teszteket írja szinte, amit a többiek. a Matek nagyon jól megy neki. A szája be nem áll. Nincs gond a beszéddel. Nagyon jó a kiejtése.
Hirtelen annyi mindent tudnék írni, mennyivel másabb itt az iskola amint otthon, de nem untatlak ezzel titeket. Csak egy-egy mondatban  jellemezném.
A szigetre nagyon jellemző a nyugalom, a lassúság. Ami jó. Mi szeretjük.
Reggel nem úgy kezdik az emberek a napot, hogy korán hajnalban kelnek, megisznak egy feketét, és irány munka.
Tényleg olyan, mint sok filmben amit lehet látni. A gyerekeknek 8:45-kor kezdődik a suli.
 Az üzletek és a bankok jellemzően 9-10-kor nyitnak. Természetesen van  éjjel nappali üzlet is.
Reggel együtt ébrednek a gyerekekkel a szülők, meg reggeliznek együtt,  és vagy a gyerekek mennek a sulibusszal vagy a szülők viszik a gyerekeket suliba. Majd indulnak ők is dolgozni. Még mielőtt elkezdődne a nap. Be mennek a Tim Hortons-ba


és meg veszik a reggeli kávéjukat, és irány a munka.
Mi bármerre sétálunk a városban, vagy bemegyünk egy üzletbe, azt látjuk, hogy az emberek kezében ott a Tim Horton kávé.  Elismerem, tényleg finom. :-)



A tanítás délig tart, majd következik egy 40 perces ebéd szünet.
A Rolandék nem mehetnek ki az iskolából, nekik vinni kell magukkal ebédet. Minden osztályban van mikro, amiben megtudják melegíteni az ebédjüket. Itt Kanadában nincs menza, mint otthon. Kakaót és juice lehet venni szünetbe. Fontosnak tartsák, hogy a gyerekek egészségesen táplálkozzanak. nagy hangsúlyt  fektetnek erre a dologra. Mogyorót tilos bevinni az iskolába, és minden olyan ételt amiben található mogyoró. Sok allergiás gyermek van, és ezért fontosnak tartsák ezt a dolgot.
Milánéknál már más a helyzet. Ők akár haza is mehetnek ebédelni, vagy elmehetnek pizzázni a haverokkal.
Ha vége van az ebéd szünetnek, akkor van még 2 óra.
 És utána jönnek haza a gyerekek.
Roland busszal, Milán gyalog. Neki nincsen messze az iskola.









1 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekes, amiket írsz! Több önéletrajzi könyvet is olvastam olyan amerikai vagy ausztrál írónők tollából, akik Európában telepedtek le vagy átmenetileg ott éltek/élnek egy ideig. Közös bennük új hazájuk szeretete mellett, hogy az amerikaihoz képest nehézkesnek, bürokratikusnak és túlbonyolítottnak tartják az európai életet.
    A férjem is mindig ezt mondta - ő fiatalon vakációzott Kaliforniában a rokonainál többször 1-1 hónapig.
    Nagyon jó olvasni a beszámolódat egy teljesen más mentalitású világról.

    VálaszTörlés