2013. március 21., csütörtök

 Első találkozásom a  hatalmas óceánnal a Brackley Beach- en történt. 




Miután megérkeztünk  a szigetre , a párom sok helyre elvitt minket.  Igaz kicsit korlátozva voltunk az időjárások miatt, de mindig mentünk valamerre, amikor csak lehetett.
Chavendish, Brackley-Beach , Ezek a helyek a természet védett területek. csodaszépek még télen is. 
Amikor megérkeztünk először a nagy vízhez, csak álltam, és szólni sem tudtam. 


Mielőtt azonban a parthoz értünk volna, egy fa hídon kellet végig sétálni az úttól. 



Ahogy egyre közelebb értünk az óceánhoz, éreztem, igen itt vagyok. Már akkor a szívembe zártam a szigetet. Tél volt hideg, de csodálatos. Eltűnődtem, vajon milyen lehet tavasszal vagy nyáron. Vajon hangosan morajlik, csapkodnak a nagy fodros  hullámok? Mos tél közepén minden hideg és néma. Néha felvisít egy madár valahol a távolban. csak állok és gyönyörködőm. Magához ölel a természet. 
Amíg én csak állok és ábrándozom, addig a gyerekek elszaladnak le az óceánhoz. 


Élvezik a szabadságot, szaladnak és tél ide tél oda gurulnak a homokba.  Párom talált egy nagy partra vetett fa husángot. Szépen simára mosta az óceán. Ki tudja honét jött, de most itt volt. Mintha nekünk küldte volna az óceán. Milán felvett egy követ, és elindult a nagy  baseball mérkőzés. 
Emlékszem mennyit nevettünk. 


Majd amikor kellően elfáradtak, tovább indultunk a part mentén. 
Én nagyon szeretem a világító tornyokat, így a párom mutatott egyet kettőt. Majd találtunk egy távcsövet azzal kémleltük a körülöttünk lévő természetet.


Nagyon szép nap volt. Soha nem felejtem el az első találkozásomat a Nagy hatalmas óceánnal.